gondolatlepkék

Ma jöttünk haza a boltból, anya a járdán, baba pedig a járdától az utat elválasztó magaslati szegélyen, azaz a babajárdán, amikor megálltunk megcsodálni egy arra haladó biciklist. Odahajtottam a fejem a pocakjához babaillatot szagolni, ő pedig az arcát nyomta az arcomhoz. És csak álltunk ott sok-sok másodpercig, egy csepp örökkévalóságban az utcán. Akkor biztosan mosolyogtak az angyalok egy kicsit.

Megjártuk a baleseti sebészetet is. Mert motorozik. Szélsebesen, néha elengedett kézzel.  Tegnapelőtt nekimotorozott az apja lábának és kicsi álla felszakadt. Nagyon nagy szerencsénk volt (el is rebegtünk egy hálaimát ezért a Nagy Rendezőnek) mert éppen minden várakozó megkapta a maga kötését, így gyorsan sorra kerültünk. Csak letisztították meg összeragasztották a nagyjából egy centis szakadást, most ragtapaszcsíkok díszítik az arcát. Büszkén viselte a megpróbáltatásokat.

Tegnap ete pedig hozta a furulyáját és ti-ti-ti-ti-ti ritmusban fújni kezdte. Azt mondta, táncolnak a malacok. Magyar népmeséket nézünk. Leváltottuk a jakondot.

Hogy miért írom le ilyen hosszan? Mert csak ámulok. Emlékeim szerint ilyen játékot ekkora elmélyültséggel négy-öt évesekkel szoktam játszani, mert az ő fantáziájukra már lehet építeni. De most az én kétévesemmel játszottunk, mégpedig együtt. Nem adtam mindent a szájába, neki is voltak saját ötletei.

Nemrégiben a buborékok voltak a kedvencei, talán két hete. Fújtam sokat, ő pedig kitalálta, hogy bekapja őket. A szájával vadászott utánuk. Szálltak a föld felé, hajolt utánuk és egyszercsak mondta: "ne tűnjetek el, bubojékok! " De nem írok fel minden csodát, és az emlékek kopogatnak.  Most elaludt éppen. Reggel korán kelt, a szobában jó hűvös van, lefeküdt zenét hallgatni - figyelt és elálmosodott. Betakargattam. Pihenjen csak.  Ez megy éppen, míg ezt írom:

"fent a felhők szélén egy anygal mindent lát

hogy a világot a földön a gyerekek rajzolják"

Világomban minden rendben van :)

Pedig nincs igazi okom a depresszióhoz. Egész nap Bübütézhettem, ő édes volt, eljött velem vásárolni, a zöldségesnél paradicsomot és barackot válogatott, a hentesnél türelmesen várt, az élelmiszerboltban pedig egyenként feladogatta a termékeket a futószalagra. A tökfőzelékből repetázott, a gyümölcsöt csak egyszer köpte le a földre, és csak egyszer rúgott úgy állba, úgy hogy csillagokat láttam. Szóval a lehető legédesebb formáját hozta. Mivel ma sehova nem kellett mennem, dolgozhattam volna, csemetém is aludt vagy két órát. Ráadásul Csibe megvette a a kávéfőzőt, ami miatt hónapok óta rágom a fülét. Megjöttek a Wodehouse könyvek szóval örülhetnék a világnak.

Ezzel szemben szorongok, feszült vagyok, rossz előérzetem van, kártyát vetek ami még jobban összezavar - ijesztő káosz uralja a lelkem. Sírni vagy üvolteni kéne.

(...)

Most ért véget a kisvakond. Felkaptam Bübütét, mire ő olyan erővel vágta a fejét az arcomhoz, hogy a fogam felrepesztette a számat belül. A fájdalomtól szakadnak a könnyeim. Hát ennyit a kimondott vagy leírt szavak erejéről.