gondolatlepkék

Talán, persze. Mert feledékeny kezdek lenni - olyan alzheimerszerűen. Szégyenteljes állapot. Kedvenc törzshallgatóm szkennelt könyveit javítgatom épp, hogy felkerülhessenek a netre - és félelmetes látni, hogy mi mindenre emlékszik: mondatokra, szagokra, színekre, hangokra, érzésekre, álmokra - egyszerűen hihetetlen a memóriája. Én meg? Örülök, ha nem felejtek el semmit három perc alatt, hogy mi volt tegnap már fejtörést okoz, a múltam pedig abszolut homályban úszó közöny. Felbukkannak arcok, nevek, történések - de semmi, vagy csak kevés konkrétum. Persze,nem jó mindenre visszaemlékezni, van ebben egészséges önvédelem is, de inkább aggaszt, mint vígasztal.

A hatalmon lévő politikusok egy része szereti ezt a fajta amnéziát. Így biztosan el lehet kerülni azt, hogy számonkérjék őket ígéreteiket követő tetteikért, és tetteiknek sincs túl sok visszhangjuk. Így meg lehet tenni azt a sok apróbb-nagyobb disznóságot, mit folyamatosan elkövetnek. De ma nem vagyok ezen mérgelődős kedvemben. Ma magamon mérgelődős kedvemben vagyok.

De inkább mesélek kicsilányról - azért is, mert néha, ha kérdezik, hogy mit is csinált újat ez a picike, hát nem jut eszembe semmi. Hát ma ez volt:még régebben egyszer beütöttem a fejét a kocsi tetejébe mikor kapkodva raktam be a gyerekülésbe - ez ma valahogy felidéződött benne - így mikor megemeltem, hogy berakjam a kocsiba azt mondta nekem: félni fogok! és tényleg félt :)

Na, megyek - mostanra már kezd hatni a sör zsibbasztó hatása, és ha ez az álomvonat állomása, hát nem akarom elmulasztani azt. Hátha az álom szebb gondolatokat hoz majd velem kapcsolatosan mint az ébrenlét.