gondolatlepkék

2007. április 23., hétfő

Olvasom, hogy hajsza indult a magyar földekért - kevés pénzért 300ezer-1 millió forint/hektár áron igyekeznek felvásárolni a földeket az elszegényedett gazdáktól.  A cél természetesen a befektetés, hiszen ha megnyitják a piacot, akkor ennek az árnak a 10-15 szereséért el lehet majd adni az akkori vásárlóknak. Nem tudok nagyban gondolkodni, arra képzetlen vagyok. De kicsiben tudok megoldásokat kiagyalni, és most van egy ötletem: összefoghatnának az egy-egy település közelében földet magukénak tudó gazdák, felmérhetnék a település igényeit, az óvoda, iskola, közintézmények, családok szükségleteit - s termelhetnének nekik földjeiken kultúrnövényeket, mondjuk vegyeskultúrás módszerrel, ami lényegesen kevesebb vizet és gondozást igényel, és a sikere is nagyobb - legalábbis kiskerti viszonylatban biztosan - de nem hiszem, hogy nagyban ne hozna eredményt.  A település piacain árulhatnák terményeiket, állandó beszállítói lennének a közintézményeiknek, vásárló mindig lenne, a vásárlók nem vennék a multik szemetét, ja, és nem kéne a multik felől a 90-120 napos fizetési haladékot sem elszenvedniük a gazdáknak. Okosan kitervelve juttathatnák a települést éppen annyi gabonához, amelyből elegendő pékárut tudna sütni a helybélieknek egy szintén helyi pék, s tarthatnának annyi tehenet, amennyi biztonsággal kielégíti a helyi szükségleteket.  Amiből túltermelés mutatkozik, azt el lehetne adni máshol - de a cél elsősorban a helyi közösség igényeinek kiszolgálása lenne.  Sok kicsi így menne sokra.