gondolatlepkék
Megijedtem, hogy nem bírom a délutáni-esti játszóteres-gyerekes-takarítós menetet és benyomtam egy neszkafé-neszkvik keveréket. Neszeneki, úgy felpörögtem, hogy ha nekifeszültem volna, egy hegyet toltam volna el ezzel a lendülettel. De nem tettem, így olyan, mintha az aurám körül forogna valami energiakör eszeveszett, mindent felégető tempóban. Nem szeretem ezt az érzést. Ilyenkor mindig ki akarok bújni a bőrömből, nyomaszt a máshol lenni, mással élni, másképp élni vágya - ami csak parttalan ábrándokhoz vezet. Meg indulatokhoz.
Kedvenc törzshallgatóm a minap azt mondta, hogy biztosan boldog párkapcsolatban élek, mert mindig olyan vidám a hangom. Azt mondtam, hogy persze, mert mi mást mondjak. De ez nem teljesen igaz. Az én igazi energiabombám a leánykám. Az ő vidámsága, élénksége, szeretettelisége mindig meggyógyít. Megyek is, és megölelem. Ma hajat mosik napunk van. És akkor szájítózikni is kell. Alig várom.
tarkapille [19:39]
2008. június
2007. július
2007. május
2007. április
2007. március
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május