gondolatlepkék

Bübüte már nagyon sokat tud, és rengeteg dolgot le sem jegyeztünk, így a felejtés köpenyébe burkolózik sok kedves lépése amit az öntudatra ébredés útján tett. Pedig sok minden történt. Majd apránként ha eszembe jut, akkor lejegyzem.  Most ott tartunk, hogy minden szót gyönyörűen mond, és vannak mondatok amiket maga formál. Most éppen vacsorázik és beszaladt azzal, hogy maszatos vagy... :) Megértette, hogy a szalvétáját az ágyon hagyta a fehér cica mellett, megtörölte száját és visszaszaladt enni. Tudja mondani a nevét, hogy hogy hívják apát, anyát, négy-öt szótagos szavakat kitűnően ejt. A ragozás elválik a szótőtől, valahogy így: ágy-ra , aszta-lon, és az igék mindegyike ikes ige - például gól-zik(gólt rúg) fogat mosik, isziázik(iszik :) pisziózik(porszívózni). Vannak tündéri dolgai. Vagyis csak azok vannak. És nem eszik zöldfélét, szinte semmit. A főzelékek csak a baba-mama klubban csúsznak le a torkán a bölcsődében, itthon háromból egyszer fogadja el - pedig mindent megteszek, hogy az ízvilág hasonló legyen (krumplival sürítek, kicsit jobban sózok) de hiába) Ma is sztrájk volt, pedig a világ egyik legfinomabb baba-zöldbabfőzelékét kapta. Báris szerintem. A kelkáposztafőzelék viszont lement a minap. Ha kérdez, azt kérdezi: ez mi, micsoda? Meghogy: micsiál? Mindent csinálnak a játékai, amit ő: "nagy nyuszi eszik", "pisil fejér cica ", "elbújik pakkány". Ha eszébe jut valami kellemetlen, vagy váratlan dolog éri, akkor kicsi kezét a szeme elé szorítja és azt mondja: "elbújtáááál" és olyankor meg kell ölelni (mert olyan édes, hogy nehéz kibírni enélkül) "Szajad" az utcán, és együtt megyünk bevásárolni, olyankor hozza a kicsi kosarát. Ezzel persze elég feltűnő jelenség vagyunk - és kapunk mindenféle megjegyzéseket, de csak elvétve gúnyosat. (egyszer például egy idősebb férfi cinikusan megjegyezte: jaj, de korán kezdi a vásárlást ez a gyerek, de többnyire a de édes, de ügyes, meg a mész anyával vásárolni? - hangzik el)

Mi rajongó típusú szülők vagyunk, akik oda vannak minden új dologtól, amit a gyerekük tesz. És persze kényeztetünk, az ésszerűség határain belül. Így naponta van egyszer, főleg este dévédézés, néha egy óra, néha fél. A mostani sláger a jakond, azaz a kisvakond - három lemez közül mindig kiválasztja az éppen hangulatához illőt. Ma furcsamód eszébe jutott mazsola is, amit régen tádétádé-nak hívott,most viszont azt mondta: mazsola nézzük. Hát néztük. Most éppen rajzol. Pocsolyát és napokkát, és azt, hogy a napokka elviszi a pocsolyát. Kiszájítja.

Én meg dolgozom, most már két helyen is. Rádiózom heti hármat és mellette egy cégnél PR-oskodom heti egy napot, és hármat vagyok teljesen bübütével. Mázlisták vagyunk, mert egy kitűnő bébiszittert találtunk, akit nagyon szeret a bébink, és azt hiszem ez kölcsönös. És mázlista vagyok, mert egyik munkát sem kerestem, csak úgy megtaláltak, és mindkettőt szeretem.

Napjaim egy jelentős részét lekötik a politikai hírek. Hogy minek, azt nem igazán tusom megmondani, hiszen elég értelmetlen dolog felhúzni magunkat a napi eseményeken. Mert mást most nem lehet tenni, annyi gazság fordul elő napi szinten is.  Jobbos voltam évek óta, de csak azért, mert azt éreztem, hogy ott kevesebb a hazugság, mint a másik oldalon.  Most azt látom, hogy a pénzért politizálók között egyre kevesebb az igaz ember, akik meg nincsenek a pénz közelében, azok meg keserűek, dühösek, indulatosak és pongyolák. Így viszont sosem lesz igazi hangjuk a közéletben. Változtatni meg képtelenek, így örökké marginális kisebbség maradnak, mégolyha vallják is magukat igaz magyarnak. Pedig nekik szurkolok.

Nemrégiben böjtöltünk. Csibe nagyon merész volt, ő megcsinálta a pránaevés első hetét, kibírta víz és étel nélkül egy hétig. De nem fejezte be, utána enni kezdett. Én csak léböjtöltem - vizzel, ami szintén fantasztikus élmény. Nem enni annyi, mint feltöltődni Istennel(vagy lélekkel vagy szellemmel, vagy szattvával vagy ki hogy bírja nevezni), szeretném is elérni, hogy meglegyek étel nélkül. Egyelőre nem megy. Az ördög mindig lesben áll- ahogy nemrégiben egy kedves pap barátunk mondta. És én még gyenge vagyok, így a mai léböjtnek induló napon is simán lenyomtam Csibe katolikus böjti palacsintái közül öt kicsit - mert ő így húsvét előtt nem eszik húst pénteken - (kivéve amikor eszik:) de mást azt igen. De most nem mérgelődöm magam miatt. Majd egyszer megérek rá. Ez is az örök újrakezdés lényege.