gondolatlepkék

Rádiózok is már két hete. Jól esik csinálni és sokkal jobb így, hogy nem a létem függ tőle. Bár gondolom kezdetben kifizetnek, azt mindig így szokták. 

Picipötty áll, és akkor is lépeget, ha csak az egyik kezét fogom. Már tudja mondani, hogy ana ana ana ana (ez én vagyok) és mutatni a kicsi kezével, hogy nincs - ha elfogyott az étel a tányérjából. Aztán mikor kérdezem, hogy kérsz még? bólint nagyokat. reggelire benyomott két tönkölybagett szeletből készült lekváros kenyeret. Az étvágyával sincs baj. Foga még nincs egy darab sem - lassan beszélni kell a fogorvossal a pótlás ügyében :)

Picipötty nemsokára egy éves, áll és állva labdázik, leguggol, bukfencezik, mondja a szavak elejét, mindenre figyel és reagál amire akar. Imádja a kavicsokat, a labdát és a hintát. Járás közben kell fogni mind a két kezét, ebből nem enged még. És minden nap töbet tud. És édes. És néha hisztis.

Mellette elférne egy testvérke, mert szelíd és kedves gyermek. Én viszont nem tudom, hogy az anyai ösztöneimre hallgassak, vagy a félelmeimre. Mert van a levegőben valami rettenetes, és nem kizárólag a maszop tervezett birkanyírása és fejése miatt. Az egész baloldali törekvésben van valami, ami erkölcs- és jóérzésromboló, amitől csak a nemzeti szégyen és az elvándorlás lehetősége marad. Ha egy ellenük szóló tüntetésről kijelentik, hogy szélsőjobb, akkor mindenki lehúzza a rolót és azt mondja, ja akkor, nem fontos - persze, ügyes taktika a civilekre rásütni ezt a kedvelt fogalmat, mert akkor biztos, hogy a tömeg elzárkózik - ezt már sikerült elérniük.  A szakszervezeteknél a legfontosabb hírelem, hogy nem voltak több tízezren (=keveseket érdekel), a focimeccsre hazamentek (=nem is annyira fontos), ráadásul csak a dolgukat végzik ( =szarunk rá, hogy mit csinálnak).  Már jóideje gondolom, hogy ami zajlik, az egy összeesküvés- elmélet része, aminek célja nem más, mint lebutítani és fogyasztásra kényszeríteni az embereket, a multik kezére adni az országot, és megsemmisíteni a nemzeti öntudatot. Nem vagyok egyedül, aki ezt így gondolja de sajnos nem hiszem, hogy sokan vagyunk. Vagy éppen nem elegen. 

Ezt találtam. És hasonlóképpen gondolom. De bízom benne, hogy még viszonylag sokáig akad falun friss tej és lesz kis kertem meg időm a bioparadicsomnak. Kenyeret sütni meg nem ördöngősség.