gondolatlepkék
Van mit csodálni ezen a féltízhónapos cseppségen. Simán hülyét csinál a környezetéből azzal, hogy bárkit képes berregésre, csettegésre,sikongatásra vagy egyéb hasonló fisztulás hangok hallatására bíztatni kortól, nemtől függetlenül. Képes nyugodt tempóban és kitartóan kipakolni minden útjába kerülő szekrényt, polcot, fiókot. Minden számára fura hangot utánoz, mint egy kis énekesrigó: a macska nyávogását, az ajtó nyekergését, a kézkrémes tubus bugyborékolását. Ma este pedig elkezdte gyakorolni a búvármerülést. Soha senkitől nem láthatta a mozdulatot: térdelt a kiskádban, majd beledugta az arcát a vízbe. Mi rémülten rohantunk oda, mire ő kivette csupavíz fejét és teli szájjal vigyorgott. Tőlünk ilyet sose látott. Talán a sárga gumikacsák mutatták meg neki, hogyan kell csinálnia. Én pedig megállapítottam, hogy kitartó munkjával ugyan, de őrzöm a terhesség utáni súlyom. Lement ugyan két kiló az elmúlt hetekben, de a háromnapos hétvégén ügyesen megoldottam, hogy visszajöjjön. Nem kellett hozzá más, mint sok sütemény, egy zacskó fornetti, csilisbab és semmi mozgás némi sörrel leöblítve. Eleinte nehéz munka a kiéheztetett gyomrot munkára bírni, de aztán egészen bele lehet combosodni. Szó szerint. A kissé lazának tapasztalt farmerom hétfő estére már megint feszessé vált combtájékon. De leszarom. Ha ekkorának kell maradnom, hát maradok. Talán ideje fontosabb kérdésekkel foglalkoznom mint a testsúlyom. És kibírom azt is, hogy kedves emberek reménytelem küzdelmeimet látva jótanácsokkal lássanak el a konditeremben. Meg lehet szokni a duciságot. Asszem.
tarkapille [21:10]
2008. június
2007. július
2007. május
2007. április
2007. március
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május