gondolatlepkék

Megnéztem megint Fülest, aki távoli országban él meg csodákat, ellátogattam a neten Újzélandra és körülnéztem az australia.com-on. Mennék innen messze, messze. De nem fogok. Ahhoz gyáva vagyok, és Csibe is gyáva. Pedig nem itt szeretném megvárni a világ végét, a klímaváltozás okozta tragédiák sokaságát és Magyarország szégyenletes csődjét. Nem hiszek a politikusokban és -nak, és nem szeretem az érzést, hogy magyar vagyok. Nem tölt el büszkeséggel, hogy itt születtem. Nem érzem a magyarokban rejlő történelmi erőt és azért nem akarok lovaglást és nyilazást tanulni, hogy megtapasztalhassam. Szégyen, ahol most az ország tart és szégyen, ahogy azt etetik meg az emberekkel, hogy ez jó.