gondolatlepkék

2006. március 28., kedd

Bübüte felfedezte, hogy mi is eszünk. Na nem ma, már vagy három hete, de pár napja egyre intenzívebben kunyerál. Úgy nézi ki az ember szájából a falatot, mint egy éhes kiskutya. A szülők lelke pedig ritkán van kőből, emiatt hamar megsajnáljuk kicsi kutyusunkat. Így esett, hogy mostanra szívesen csócsál sajtot, kanalaz natur joghurtot és (minden intés ellenére) túl van az első tejbegrízkostolón is. A mi ételeink kipróbálása előtt egészen úgy viselkedik, mint egy kis ínyenc. Komoly arcot vág, alaposan megszemléli amit a szánkba teszünk, majd kinyitja a száját és miután megkapta, elgondolkozva ízlelgeti a falatot. Ma ő ette meg a fogyókúrás joghurtomat. Az utolsó cseppig.