gondolatlepkék

Voltam a mama klubon és kellemeset csalódtam. Az anyukák, miután feloldódtak, egészen jó fejnek bizonyultak, visszaszívom korábbi, rájuk kivetett gondolataimat.

Ja és fogytam egy kilót. Már csak 13 van hátra ha úgy nézzük. Ha amúgy, akkor 17. De a versenysúlyom és a 27-es nadrágom nem hiszem, hogy valaha is visszatérhet. De végre betartom ezt a diétát, 1300 kcal, naponta 7 alkalomra elosztva. Nem is vagyok igazán éhes közben és ad a napjaimnak némi rendszerességet. 

Tegnap történt, elmentünk Picipöttyel vásárolni, s mivel még nem ül stabilan a gyerekek számára kialakított láblógatós ülésen, hát hordozókendőben jártuk be az áruházat. Az autót hatalmas szerencsével az egyik bevásárlókocsiparkoló mellé sikerült leállítani, ide igyekeztünk vissza. Éppen azon ügyeskedtem, hogy hogyan tudom félkézzel a kocsi csomagtartójába hajítani az egyenzacskókat, hogy ki ne boruljanak hazáig( a bekötéshez két kéz kell, a hason hordott bébi ebben komoly akadály) - amikor egy audi állt meg, orrával a mellettem lévő parkolóhelyet megcélozva. A parkolóhely nagyjából egy kispolszkinak lett volna elég kényelmesen, de az audis úgy gondolta, megoldja. Beállt tehát úgy, hogy ha öt éves gyerek lennék se férnék be a oldalazva a vezetőüléshez . Kiszállt, pittyegett és indult volna befelé. Ötvenes, üzletember-forma fazon volt. Szerintem nem udvariatlanul megkérdeztem tőle, hogy biztos-e abban, hogy jól állt- e be az autóval. Megmutattam a sikátort, ami a két kocsi közelsége okozott, és jeleztem felé, hogy veszélyben van az autója karosszériája. Ha be akarnék szállni, óvatlanul lehorzsolhatom a saját autóm ajtajával. Értetlenkedve bámult rám, majd azt mondta: "rendben, megvárom, míg elmegy és ha baja lesz az autómnak, akkor majd meglátjuk". Rajtam lógott a gyerekem, mindkét kezem tele volt szatyorral, mégsem hivatkoztam pillanatnyi hátrányos helyzetemre. Ehelyett inkább megkérdeztem, hogy miért hiszi azt, hogy a séta káros, pár autóval arrébb kényelmesen be tudna parkolni és senkinek nem okozna kellemetlenséget. Ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy megvárja mi lesz, majd azt mondta, segít beszállni az autómba. Ránéztem a lyukra meg a pasasra és valószínű ekkor nyílt fel a szeme: rájöhetett, hogy nincs más megoldás, mint az általam javasolt. Dühösen kirántotta a kulcsát a zsebéből, elindult a kocsija felé, és mivel barátságosabb kifejezés nem jött a szájára, azt mondta: micsoda egy f* nőszemély ez! és arébbállt. Oda, ahova mutattam.

Hazafelé azon gondolkodtam, hogy jól jött nekünk nőknek ez az egyenjogúságosdi. Ötven évvel ezelőtt hasonló körülmények között, kivették volna a csomagot a kezemből, még talán haza is vezetik az autót, de mindenképpen gavallér módján viselkednek, mert az a trend. Ma nem számít sem a nem, sem a gyerekes státusz, semmi, a saját jól megérdemelt kényelmen kívül. Az egyenjogúságos harcokkal csak jól magunkra maradtunk, az amúgy sem kevés terhek mellé még többet véve a nyakunkba. Ez a férfi sem nőként állt le csatározni velem, hanem egyenrangú félként. Nem hívtam harcba, de úgy vette és nem akart veszíteni. Butasága miatt egy nyertes - vesztes helyzetet teremtett, amiből nem ő távozott elégedetten. Lehetett volna abszolút nyertes is ha arrébbáll, elnézést kérve udvariatlanságáért. De ezt a fajta magatartást már szinte sehol sem látni, nem is várják el az emberek egymástól. Bár ki tudja. Talán ha 180 magas lennék és szőke meg fitos orrú, talán még kávéra is meghívott volna - de ez nem a helyzetről szól, csak a saját önbecsülésem hiányosságairól. Erről meg jobb szót sem ejteni.

Megyek drámázni felnőttekkel. Nőkkel. Már előre viszolygok - felnőtt nőknél rosszabb társaságot nehezen tudok elképzelni magamnak. Ráadásul anyák, akik otthon vannak gyerekeikkel. Nem javít a helyzeten, hogy közéjük tartozom.

Elmentünk picipöttyel egy baba-mama klubba, mert a macska beteg lett és csőtörés miatt nem volt víz itthon (összefüggés: a beteg macskát ápolgatni és simogatni kell, de a betegmacskás kézzel nem lehet gyerekhez nyúlni. A beteg macska egyedül is boldogul ha van puha fekhely és víz, ergo a legjobb csemetéstül útra kelni, így nincs kísértés macskasimogatásra és van víz, ha szükséges.)  Bár könnyen oldódom és ismerkedem, most direkt nem nyitottam. Ha kérdeztek kedvesen válaszoltam, aztán elcsendesedtem - ennek eredménye mérhető: nem csökkent a fal köztem és az idegen anyák között. De nem is akartam belefolyni a társalgásukba - vajon a bolognai rendszert már idén bevezetik (igen, kedves világtól elzárt anyukák) vajon hol lehet logopédiát tanulni ( internet, Győr, Budapest - jaj, nem bírom!) és alig vártam, hogy a gyerekem megehessen mást is mint sütőtököt, mert már úgy untam neki főzni(kész, agyhalál!). A csemetéik sorra kipróbáltak, náluk bejöttem, Aprócska édes volt, ennyi elég.

A macska persze időközben meggyógyult - heveny bélhurutot kapott, mert nem bírja nyers halat és sokat vevett belőle. Elvittem macskadoktorhoz, ahol kapott egy anyagcseregyorsítót. Elfelejtették mondani, hogy turbógyors és rohanjak haza ahogy a csövön kifér - ezért következhetett be az, hogy míg békésen, nyugtatgatva a macskát kocsikáztam haza egyszercsak orrfacsaró bűz csapta meg az orrom. Mivel szellőztetésre sem múlt el, gyanítottam, hogy nem csak légnemű anyag okozza a szagot a kocsiban. Kicsit rosszul reagálok mindenre ami büdös (ez pedig fertelmes volt,nem szimplán büdös), így hazáig imádkoztam, hogy a folyamatos hányingertől és könnyezéstől befolyásolva ne üssek el gyalogost, ne fussak padkára, ne szaladjak másik autóba és jól vegyem be a kanyarokat. Már a lépcsőházban kiengedtem a kakássegűt, aki miákolva futott fel a harmadikra. Halált megvető bátorsággal győmöszöltem teszkószacskóba a bűzokozó törölközőt és dobtam kukába a ház elé. Még este későn is ott volt a szag a lépcsőházban, de senkinek nem mondtam, mi az oka. Macsika egy napig feküdt a fürdőben a gyengélkedőn és másnapra már semmi baja nem volt. Én viszont napokig éreztem azt a rettenetes szagot.

No, vissza a munkába - de előtte még megnézem Pöttyöt, aki az összes takarót maga alá gyűrve alszik(mint kiskakas a szemétdombon, megsimizem a macska fejét, no meg Csibéjét is - aki kitalálta, hogy megmikrózza a rég összeszáradt sajtot és most késsel villával próbálja enni a ropogós puffancsot, nehogy piszkos legyen a keze. A férjek igen vicces dolgokat művelnek.